3. fejezet: Strandparty part/1

Nagyon izgultam, de azt üzentem, hogy csak egy órával kezdés után fogok megjelenni, ezért nem mehetek oda egy órával korábban. Gyorsan benéztem a könyvesboltba, ahol megvettem az „Angyalok védelmében”-t, a folytatást, valamint vettem egy új szettet a bulihoz. Ezek után bementem még a Starbucks-ba egy kávéra és már indulhattam is a strandra. Amikor odaértem Rosa egyből letámadott.
- Mi… ez… a… haj?!
- Én…
- Ne! Priya gyere és hozd rendbe légy szíves Cassy haját!
Priya kibontotta a hajamat, bal oldali koszorúfonást csinált, majd összefogta. Befejezésképpen egy virágot tűzött a hajamba.

- Kész! Sokkal jobb!
- Ööö… köszi Priya – köszöntem meg. – Rosa, nem láttad Nathanielt?
- De, ő a pultos.
- Köszi- és miután kimondtam, már ott sem voltam. Pont akkor érkeztem, mikor háttal állt nekem, így hirtelen köszöntem rá.
- Szia-, mondtam, mire megrezzent.
- Szia! Megijesztettél- mondta ő, mire Melody a segédje kuncogni kezdett. – Nem jössz úszni?
- Szívesen megyek- válaszoltam, mire mosolygott.
- Melody átvennéd a pultot?
- Persze.
- Köszönöm- mondta, majd elmentünk átöltözni (nehogy rosszra gondoljatok, ezért megjegyzem, hogy külön- külön mentek: D), majd futva közelítettünk a part felé, majd Nath belegázolt a vízbe, ami nekem kicsit hideg volt. Erre Nath csak vállat vont és elmerült. Lent van fél perc, egy perc… Miért nem jön már fel?! Futva belegázoltam a vízbe, de valaki kirántotta alólam a lábaim. Levegőt venni is alig volt időm mielőtt a vízbe zuhantam. Ösztönösen kerestem a talajt a lábammal és mikor megtaláltam, felrúgtam magam, majd Nathaniel vigyorgó képével kellett szembe találnom magam.
- Te… ah, mindegy hagyjuk!
Megpróbáltam kimenni a partra, de Nathaniel megfogta a csuklóm és visszarántott.
- Engedj el!
- Akkor hallgass meg! Tudtam, hogy nem jönnél be a vízbe, hogyha nem merülök le.
- Jó, ezt meg tudom, így érteni, de ezután miért kellett kirántani a lábaimat?
- Na, az viszont nem én voltam.
- Rendben. Akkor úszunk?
- Úszóverseny?
- Jöhet-, majd elkezdtük a versenyt. Az állás 2:2 lett, de túlzottan fáradtak voltunk az ötödik körhöz. A fáradtságot felülmúlta az, hogy Nathanielnek megmutattam, hogy szent a béke, ezért kapott egy nagy hideg „zuhanyt”. Ebből hatalmas vízi csata kerekedett, minek a végén már egymást sem láttuk. Kezdtünk éhesek, lenni ezért megettünk egy- egy melegszendvicset, majd mentünk is vissza a vízbe. Elhatároztuk, hogy ez után a kis pihenő után eldöntjük a versenyt, és pont mikor nyerésre álltam kibomlott a bikini felsőm. Hála az égnek és a pokolnak, Nath ezt észrevette és segített bekötni. Azt hittem ugyanolyan zavarban lesz, mint én, de nem is nagyon pirult el. Ez után a kis gikszer után újrakezdtük a kört, amit egy hajszál híján, de megnyertem. Nathaniel egy kicsit duzzogott, de gyorsan rávettem, hogy nem arra koncentráljon, mert lebuktam a víz alá és pár méterrel arrébb vízi hullát tettettem. Nagyot is nézett, mikor felfordított és a képébe fröcsköltem. Én meg persze lebegve, a hasamat fogva jót nevettem rajta, míg el nem merültem. Szép öröm a káröröm, de közben mindig, de mindig megjárom. Gyorsan fellöktem magam, majd Nathaniel nevetett, de nem tudtam rá haragudni, csak vele együtt nevetni magamon (és persze egy kicsit még mindig rajta XD). Kezdett hűvös lenni ezért kimentünk, és (megint hangsúlyozom, hogy külön- külön) átöltöztünk. Én még mindig fáztam, ezért nekem adta a pulcsiját.
- Te így nem fogsz fázni?
- Majd körbebugyolálom magam a szárnyaimmal.
- Ennyi erővel én is átváltozhattam volna.
- Van benne valami!
- Te most azt mondod, hogy tök fölösleges volt odaadnod a pulcsidat?
- Nem. Csak nem láttalak még farkasként.
- „ Kérsz és megadatik”- idéztem neki és átváltoztam. Éééés… úgy nézett rám, azt hittem kiesik a szeme.

- Ez… elmondhatatlanul csodás. Soha nem láttam még ilyen gyönyörű farkast. Hogy lehet ez?
- Genetika észlény. Mint a fekete párduc- szólaltam meg a fejében.
- Most totál hülyének érzem magam- válaszolt, mire átváltoztam és jól kiröhögtem.
- Nagyon vicces- mondta, majd egyik szárnyával magához húzott, mire torkomra forrt a nevetés.
- Ez már nem olyan vicces, mi?- Kérdezte, majd közelebb hajolt és…
galád módon elkezdett csiklandozni. Amikor már sírva a nevetéstől könyörögtem neki, akkor hagyta abba, majd a pultnál kevert egy-egy fele-fele arányú narancs-gint és mentünk Castielékhez üvegezni. Mindenféle őrült feladat volt, majd hirtelen rám került a sor.
- Ülj Nathaniel ölébe- persze, hogy Castiel volt. Pár pillanatnyi habozás után csak bólintottam és beleültem Nath ölébe. A játék sokáig elhúzódott, majd hirtelen leváltotta a hét perce a mennyben. Először Castiel ment be Amberrel, amit az előbbi nem túlzottan- mit finomkodok káromkodva ment be a vigyorgó Amberrel mögötte, majd Nathaniel és Viola, mire Alexy gondolatban üvöltözött Castiellel. Ezután Priya és Dake, ekkor hallani lehetett, hogy Dake rá akart mozdulni Priyára, de mint az utóbb kiderült Priya nem hagyta magát (Dake arcán volt egy-két piros tenyérnyom). Végül Priya pörget és… persze, hogy én.
- Alexy- mondta, majd be is csukta mögöttünk az öltöző ajtaját.
- Akkor most…- kezdett bele, de rávágtam, amit a fejhallgatókon még szeret.
- Pletyka-party?
- Honnan tudtad?
- Ismerlek- és már el is kezdtük. Hihetetlen, hogy hét percbe mennyi, de mennyi pletyka belefér. Főleg Castielt és Ambert tárgyaltuk ki, de a többiek is sorra kerültek, majd egyszer csak egy kicsit közelebb hajoltam és belekukucskáltam a gondolataiba Viola, új zenék, Viola.
- Te Alexy. Neked tetszik Viola.
- Honnan tudtad?
- Csak figyelni kell a jelekre- mondtam az utolsó szót alaposan kihangsúlyozva, mire ő is rájött.
- Nem ér kutakodni… amúgy én tetszem neki?
- Talán igen, talán nem.
- Ezt Castiel szokta mondani- erre nagggyon megsértődtem.
- Nem mondom el.
- Napi jó cselekedet?
- Már meg volt.
- És mi volt az?
- Hogy az előbbi beszólásért nem szedtem le a fejed- vágtam rá ellentmondást nem tűrően.
- Ok… azért meg tudsz bocsátani?- Kérdezte halkan, mintha félne.
- Alexy- mondtam, majd elmosolyodtam és rátettem a kezem a vállára. – Tudod jól, hogy nem vagyok haragtartó- erre már ő is elmosolyodott.
- Visszatérve az eredeti kérdésre… - és ekkor nyílt az ajtó. Lejárt az idő.
- Majd később elmondod- suttogta gondolatban.
- Alexy.
- Igen?
- Régóta teszel neki- erre szinte teljesen felragyogott, de ekkor már mindketten a helyünkön ültünk, ő Viola mellett, én Nathaniel ölében és ő átölelt. Ezek után én sikeresen elaludtam Nath ölelésében…
*Nathaniel’s pow*
Miután Cassy bealudt nekitámasztottam a hátam a legközelebbi öltöző falának, betakargattam magam a szárnyaimmal, majd engem is elnyomott az álom… 

2. fejezet: Hírek és pláza

Augusztus 29. péntek.
A tegnapi beszélgetés után Nathaniel nos, sokkal szimpatikusabb lett és megismertem egy másik oldalát. Épp elővettem volna az „Angyalok között”- et, hogy olvassak, de ekkor megszólalt a telefonom.
- „ Új üzenete érkezett!”
- Megyek már!
Feloldottam a telefonomat a szupertitkos szögletes „c” betűvel és ezt látom:
„Cassy!
Nincs kedved holnap lejönni az „utolsó nyári hétvége” strand buliba? 14⁰⁰-kor kezdődik.
Várunk (várlak): Nathaniel”
Ezt válaszoltam:
„Holnap 15⁰⁰-ra ott vagyok.
Alig várom: Cassy”
Ettől felfrissülve folytattam a napot, majd egy órával a pláza zárása előtt tudatosult bennem:
- Jesszus, nekem nincsen bikinim!
Gyorsan felkaptam a telefont és riadóztattam:
„Címzett: Priya, Rosa
SOS! Gyertek, a plázához ott találkozunk! FONTOS!
Cassy”
Gyors magamra kaptam egy szettet és már indultam is.
Mire odaértem Rosa és Priya már várt és egyszerre kérdezték:
- Mi történt?
Majd elmeséltem nekik mindent, kezdve a tegnap esti találkozással.
- Óóó… Akkor indulás!- Mondta Priya, de Rosa már rángatott is befelé. Hosszas gondolkodás és válogatás után egy fehér gyöngyös bikini mellett tettem le a voksomat, majd kifizettük ettünk egyet a KFC-ben és indultunk haza. Rosa és Priya sajnos hamar le kellett, hogy váljon mellőlem, így egyedül mentem tovább és elhatalmasodott rajtam a balsejtelem. gyorsan átváltoztam, megittam Rosa egyik régebbi láthatatlanná tevő italát (a fontosabbakat magamnál tartom) és rohantam, ahogy tudtam. Otthon bezártam az ajtót és öt perccel utána már fel is lőttem a pizsit. 

1. fejezet: Könyvek és mosolyok

Augusztus 28. csütörtök van reggel 9 óra. A könyvtárba készülődök, hogy kivegyek egy utolsó könyvet, hátha még a suli előtt ki tudom olvasni. Hétfőn suli. Blah… a mai szettem:»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»»

Miután sikerült elkészülnöm, elindultam a könyvtárba. Sokáig keresgéltem és olvasgattam, majd egyszer csak:
- Szia!- Mondta Nath.- Hogy telt a nyarad?

- Szia! Kissé uncsin, mentem nagyon mentem semerre, viszont sokat olvastam. Neked?

- Elég jó volt, főleg akkor mikor Amber nem volt otthon- mondta mire mindketten felnevettünk.- Most is egy könyvet keresel?
- Igen. Hátha kiolvashatom suli kezdés előtt.
- Milyen könyveket szeretsz?
- A kedvenceim a fantasy-k, a krimik, meg a horror könyvek.
- Hmm… Szerintem tudok neked hozni egy olyan könyvet, amiről még hallani sem hallottál. Maradj itt, mindjárt visszajövök!
Vártam. 5 perc, 7 perc… Már éppen menni készültem, mikor Nathaniel megérkezett.

- Itt is vagyok.
- „ Angyalok között”. Téma?
- Fantasy krimi.
- Nem is tudtam, hogy ilyen is van. Ez szuper! Nagyon köszönöm! Uh… Asszem nekem indulnom kell haza, mert még vacsiznom is kell. Hétfőn találkozunk!
Amikor kiértem sötét volt már, nagyon. Ekkor valaki megszólított.
- Várj!- Kiáltotta, majd megláttam Nath-ot.
- Szia! Máris hétfő lenne?- Kérdeztem, mire újra felnevettünk.
- Szia! Nem sajnos még nincs hétfő, viszont neked nem kéne így egyedül mászkálnod. Bármikor belebotolhatsz egy szörnyvadász bandába.
- És? Szerintem meg tudom védeni magam.
- Akkor csak úgy szimplán. Elkísérhetlek?
- Már miért ne kísérhetnél el?- Mondtam és elindultunk. Az úton rengeteget nevettünk, én meg a nagy nevetésben majdnem felestem egy kövön, de Nath megfogott. Összességében ez egy jó nap volt.

Prológus

V

olt már olyan érzésed, hogy egyszerre csak egy ember lesz fontos neked?
Voltál már olyan helyzetben, amelyben csak a legelvetemültebb terv a nyerő?
Volt már olyan pillanat, melyben azt hitted, az emberi faj nincs egyedül a földön?
Ha az utolsó kérdésre, igen a válaszod, akkor igazad volt. Vannak még olyanok, akikről nem tud a világ…
De ez most a számodra megváltozik…

Itt a Sweet Amoris „szörnygimnáziumban” tanulnak mindazok a különleges személyek, akikről nem tud a világ. Normális külső szemlélőként, egy magas színvonalú iskolát látunk, amibe nem vesznek be akárkit. Ez részben igaz is, mert akárkit nem is vesznek fel. A vesédbe látó igazgatónő látja, hogy ki ember és ki… valami más. Csak az utóbbiak nyernek felvételt.
Te is közéjük tartozol?
Nem? Nem is baj. Akkor csak bele kell lesned, hogy hogyan folynak a napjai egy ilyen lánynak.  Ezt a lányt Cassidy (Cassy) Wolf-nak hívják. Ő egy vérfarkas. Nem a vérengző teliholdkor átváltozó fajta. Ami azt illeti, a sok hiedelem ellenére ilyenek egyáltalán nincsenek. Cassy úgy néz ki, mint egy átlagos lány, szőke haja, normál testalkata van, de egy dolog kissé különlegessé teszi az olyanok külsejét, mint ő. Nagyon feltűnő a szemszínük. Cassidy szemszíne borostyán sárga, amit normális körülmények között, legfeljebb… Nem. Ilyet normális körülmények között nem láthatsz. Most, pedig nálam van szerencsétlen lány összes eddigi napló bejedzése. Most pedig…

 Kedves naplóm!

Először is szeretnék bemutatkozni neked. Cassidy Wolf vagyok, 17 éves. Mivel nem látsz, elmondom, hogy hogy nézek ki. 170 cm vagyok, karcsú, de nem deszka (nem összetévesztendő!). Keskeny arcom és hangulatomtól, vagy embertől függően arany vagy borostyán sárga szemem van. Barnás szőke hajam, sokszor megtéveszti az embert, így sokszor látták már szőkébbnek a végét, mint a tövét. Vérfarkas vagyok, de magányos farkas. Nincs falkám és tavaly a szüleim rám sóztak egy bazinagy kertes házat, aztán elhúztak az állam másik felébe. Az összes ajándék tőlük, hogy amíg suliba járok, nem kell elmennem, dolgozni, mert voltak oly figyelmesek és havonta küldenek nekem annyi pénzt, amennyi ételre, új ruhákra, sulis programokra, valamint egy kis bulizáshoz szükséges. Apropó iskola. A Sweet Amoris Gimnáziumba járok, ahol csak és kizárólag hozzám hasonlóakat tanítanak. Nem nagyon érted? No problem. Itt az osztályom:

Castiel Daemon (mily meglepő, hogy egy démon):
A 18 éves (festett) vöröske egy igazi tuskó. Kedvenc foglalkozása másokat szekálni, havonta összetörni egy csaj szívét és az egyetlen jó tulajdonsága, hogy rettentő jól gitározik. Ezen felül soha semmire nem szokott tanulni, viszont rengeteget lóg és, ha még is bejön órára, akkor alszik vagy zenét hallgat (vagy mindkettő).

Lisander Saunders (vámpír):

Ez a 17 éves viktoriánus stílusú heterokrómiás vámpír nagyon kedves és megértő, sőt még a hangja is jó. Két rossz tulajdonsága van, az egyik a hihetetlen feledékenysége, a másik, hogy Castiel a legjobb barátja és van is egy közös bandájuk (ki gondolta volna, hogy ez a tuskó Castiel be tud állni egy bandába, úgy, hogy nem nyafog minden második percben).

 

Nathaniel Scott (bukott angyal):
A 17 éves Nathaniel a diákönkormányzat lelkes képviselője, nagyon szeret olvasni. Sok mindenkit meg tud érteni még akkor is, ha azok nem tudják őt. Bukott angyalként a szárnya normális körülmények között fekete lenne, de a viselkedése miatt, csak a tolla vége és töve fekete, a többi a fehér és a szürke különböző árnyalataiban játszik. Rendszeresen dobol, ami felhívta Castiel és Lisander figyelmét, újonc dobos a bandában.

Kentin Smoke (vérfarkas):
A kiskori barátom a szintén 17 éves Kentin, tavaly érkezett haza a katonai suliból. Nagyon jó fej, sokszor meghallgat, viszont nagggyon védelmező típus. Viszont összességében jó barát.

Armin és Alexy Moon (Armin elem-; Alexy idővarázsló):
A 17 éves dinamikus ikerpár nagy csínytevők, ha valaki ellen összefognak, akkor neki… jaj. Az ikerpár első tagja Armin (alsó), nagy szenvedélye majdnem minden számítógépes, PC, Xbox stb. játék.
A második (felső) tag Alexy imádja a fejhallgatókat. 

Dakota (Dake) Knight (férfi szirén):
A könnyelmű szőke szörfös nem a flörtmentes perceiről híres. Csak azért nem tudok kijönni vele, mert lány vagyok.  

Dajan Prescott (vérfarkas):
A bronz bőrű sztárkosarassal hamar ki tudsz jönni, ha meg tudod nevettetni, vagy tudsz neki valamiben segíteni, viszont alapjáraton sem bunkó.

Rosalia (Rosa) Smith (wicca):
Rosa még Kentinnél is régebbi barátom, ami azt illeti, Rosa hat éves korom óta a legeslegjobb barátnőm. Imádja a divatot és a shoppingolást, ezért mindig ő választja ki az iskolai bulikra a ruhámat (vagy legalább megpróbálja). Tavaly összejött a butik vezetőjével Leighgel, Lisander bátyjával.

Viola Fox (elf):
Ez a hihetetlenül félénk elf lány ugyan ne a szavak embere, viszont a szavak helyett rajzaival mesterien tud érzéseket kifejezni. Majdnem mindenkivel kedves és ez a majdnem Ambert, Lisát és Charlottét takarja. Ki gondolta volna?

Kim Stanford (démon):
Ez a 17 éves démonlány jó úton jár afelé, hogy a suli legmenőbb, legkedveltebb (a szó szoros értelében) csaja legyen. Szarkasztikus, lekicsinylő stílusa van azokkal szemben, akiket nem bír vagy csak a hecc kedvéért, de nagyon jó barát.

Priya Stanford (alakváltó):
A 17 éves sötét bőrű szépségnek a szíve is a helyén van. Nagyon is segítőkész, viszont Amber ki tudja hozni a békatűrésből. Ő Kim unokatestvére.

Carla Stone (vámpír):
Az osztály legfiatalabb tagja, a 16 éves Carla, 9. elején Amber talpnyalói közé tartozott, ám megunta a mindenkit terrorizáló lányt és jobb belátásra tért. Azóta is a mi táborainkat erősíti.

Amber Scott (bukott angyal):
A 17 éves kiállhatatlan lány, Nathaniel kicsi húga, de egy ideje már kiesett bátyja kegyeiből. Igazi bukott angyal és egyáltalán nem is hasonlít bátyjára.

Lisa (Li) Sang és Charlotte McCurty (Li boszorkány, Charlotte démon):
Ez a két 17 éves lány, Amber hűséges csatlósa, rengeteget segítenek Ambernek az ármánykodásaiban és mindig, ha valami érdekes történik, bekavarnak.