- Mi… ez… a… haj?!
- Én…
- Ne! Priya gyere és hozd rendbe légy szíves Cassy haját!
Priya kibontotta a hajamat, bal oldali koszorúfonást csinált, majd összefogta. Befejezésképpen egy virágot tűzött a hajamba.
- Ööö… köszi Priya – köszöntem meg. – Rosa, nem láttad Nathanielt?
- De, ő a pultos.
- Köszi- és miután kimondtam, már ott sem voltam. Pont akkor érkeztem, mikor háttal állt nekem, így hirtelen köszöntem rá.
- Szia-, mondtam, mire megrezzent.
- Szia! Megijesztettél- mondta ő, mire Melody a segédje kuncogni kezdett. – Nem jössz úszni?
- Szívesen megyek- válaszoltam, mire mosolygott.
- Melody átvennéd a pultot?
- Persze.
- Köszönöm- mondta, majd elmentünk átöltözni (nehogy rosszra gondoljatok, ezért megjegyzem, hogy külön- külön mentek: D), majd futva közelítettünk a part felé, majd Nath belegázolt a vízbe, ami nekem kicsit hideg volt. Erre Nath csak vállat vont és elmerült. Lent van fél perc, egy perc… Miért nem jön már fel?! Futva belegázoltam a vízbe, de valaki kirántotta alólam a lábaim. Levegőt venni is alig volt időm mielőtt a vízbe zuhantam. Ösztönösen kerestem a talajt a lábammal és mikor megtaláltam, felrúgtam magam, majd Nathaniel vigyorgó képével kellett
- Te… ah, mindegy hagyjuk!
Megpróbáltam kimenni a partra, de Nathaniel megfogta a csuklóm és visszarántott.
- Engedj el!
- Akkor hallgass meg! Tudtam, hogy nem jönnél be a vízbe, hogyha nem merülök le.
- Jó, ezt meg tudom, így érteni, de ezután miért kellett kirántani a lábaimat?
- Na, az viszont nem én voltam.
- Rendben. Akkor úszunk?
- Úszóverseny?
- Jöhet-, majd elkezdtük a versenyt. Az állás 2:2 lett, de túlzottan fáradtak voltunk az ötödik körhöz. A fáradtságot felülmúlta az, hogy Nathanielnek megmutattam, hogy szent a béke, ezért kapott egy nagy hideg „zuhanyt”. Ebből hatalmas vízi csata kerekedett, minek a végén már egymást sem láttuk. Kezdtünk éhesek, lenni ezért megettünk egy- egy melegszendvicset, majd mentünk is vissza a vízbe. Elhatároztuk, hogy ez után a kis pihenő után eldöntjük a versenyt, és pont mikor nyerésre álltam kibomlott a bikini felsőm. Hála az égnek és a pokolnak, Nath ezt észrevette és segített bekötni. Azt hittem ugyanolyan zavarban lesz, mint én, de nem is nagyon pirult el. Ez után a kis gikszer után újrakezdtük a kört, amit egy hajszál híján, de megnyertem. Nathaniel egy kicsit duzzogott, de gyorsan rávettem, hogy nem arra koncentráljon, mert lebuktam a víz alá és pár méterrel arrébb vízi hullát tettettem. Nagyot is nézett, mikor felfordított és a képébe fröcsköltem. Én meg persze lebegve, a hasamat fogva jót nevettem rajta, míg el nem merültem. Szép öröm a káröröm, de közben mindig, de mindig megjárom. Gyorsan fellöktem magam, majd Nathaniel nevetett, de nem tudtam rá haragudni, csak vele együtt nevetni magamon (és persze egy kicsit még mindig rajta XD). Kezdett hűvös lenni ezért kimentünk, és (megint hangsúlyozom, hogy külön- külön) átöltöztünk. Én még mindig fáztam, ezért nekem adta a pulcsiját.
- Te így nem fogsz fázni?
- Majd körbebugyolálom magam a szárnyaimmal.
- Ennyi erővel én is átváltozhattam volna.
- Van benne valami!
- Te most azt mondod, hogy tök fölösleges volt odaadnod a pulcsidat?
- Nem. Csak nem láttalak még farkasként.
- „ Kérsz és megadatik”- idéztem neki és átváltoztam. Éééés… úgy nézett rám, azt hittem kiesik a szeme.
- Ez… elmondhatatlanul csodás. Soha nem láttam még ilyen gyönyörű farkast. Hogy lehet ez?
- Genetika észlény. Mint a fekete párduc- szólaltam meg a fejében.
- Most totál hülyének érzem magam- válaszolt, mire átváltoztam és jól kiröhögtem.
- Nagyon vicces- mondta, majd egyik szárnyával magához húzott, mire torkomra forrt a nevetés.
- Ez már nem olyan vicces, mi?- Kérdezte, majd közelebb hajolt és…
galád módon elkezdett csiklandozni. Amikor már sírva a nevetéstől könyörögtem neki, akkor hagyta abba, majd a pultnál kevert egy-egy fele-fele arányú narancs-gint és mentünk Castielékhez üvegezni. Mindenféle őrült feladat volt, majd hirtelen rám került a sor.
- Ülj Nathaniel ölébe- persze, hogy Castiel volt. Pár pillanatnyi habozás után csak bólintottam és beleültem Nath ölébe. A játék sokáig elhúzódott, majd hirtelen leváltotta a hét perce a mennyben. Először Castiel ment be Amberrel, amit az előbbi nem túlzottan- mit finomkodok káromkodva ment be a vigyorgó Amberrel mögötte, majd Nathaniel és Viola, mire Alexy gondolatban üvöltözött Castiellel. Ezután Priya és Dake, ekkor hallani lehetett, hogy Dake rá akart mozdulni Priyára, de mint az utóbb kiderült Priya nem hagyta magát (Dake arcán volt egy-két piros tenyérnyom). Végül Priya pörget és… persze, hogy én.
- Alexy- mondta, majd be is csukta mögöttünk az öltöző ajtaját.
- Akkor most…- kezdett bele, de rávágtam, amit a fejhallgatókon még szeret.
- Pletyka-party?
- Honnan tudtad?
- Ismerlek- és már el is kezdtük. Hihetetlen, hogy hét percbe mennyi, de mennyi pletyka belefér. Főleg Castielt és Ambert tárgyaltuk ki, de a többiek is sorra kerültek, majd egyszer csak egy kicsit közelebb hajoltam és belekukucskáltam a gondolataiba Viola, új zenék, Viola.
- Te Alexy. Neked tetszik Viola.
- Honnan tudtad?
- Csak figyelni kell a jelekre- mondtam az utolsó szót alaposan kihangsúlyozva, mire ő is rájött.
- Nem ér kutakodni… amúgy én tetszem neki?
- Talán igen, talán nem.
- Ezt Castiel szokta mondani- erre nagggyon megsértődtem.
- Nem mondom el.
- Napi jó cselekedet?
- Már meg volt.
- És mi volt az?
- Hogy az előbbi beszólásért nem szedtem le a fejed- vágtam rá ellentmondást nem tűrően.
- Ok… azért meg tudsz bocsátani?- Kérdezte halkan, mintha félne.
- Alexy- mondtam, majd elmosolyodtam és rátettem a kezem a vállára. – Tudod jól, hogy nem vagyok haragtartó- erre már ő is elmosolyodott.
- Visszatérve az eredeti kérdésre… - és ekkor nyílt az ajtó. Lejárt az idő.
- Majd később elmondod- suttogta gondolatban.
- Alexy.
- Igen?
- Régóta teszel neki- erre szinte teljesen felragyogott, de ekkor már mindketten a helyünkön ültünk, ő Viola mellett, én Nathaniel ölében és ő átölelt. Ezek után én sikeresen elaludtam Nath ölelésében…
*Nathaniel’s pow*
Miután Cassy bealudt nekitámasztottam a hátam a legközelebbi öltöző falának, betakargattam magam a szárnyaimmal, majd engem is elnyomott az álom…
